Az OBH elnökének egyik stratégiai célja a bírósághoz való hozzáférés egyszerűsítése, ezen cél az eljárások minden résztvevőjével, így a tanúkkal kapcsolatban is megfogalmazódott.

A cél megvalósítását a tanúgondozás szolgálta - a 2013. évtől külön országos programként. A fókuszban a kezdetektől fogva

• a bírósági tárgyalásra idézett tanúk megfelelő tájékoztatása,
• a bíróságon megjelent tanúk várakozása során az elhelyezési feltételek biztosítása és
• a tanúkihallgatás körülményeinek javítása állt.

A legtöbb törvényszéken kijelöltek olyan munkatársakat, akikkel az ügyfelek felmerülő kérdéseiket egyeztethették – ők lettek a tanúgondozók.

Az ügyfelek a bíróságokon egyre gyakrabban a tanúgondozókkal találkoznak először, így a bíróságok iránti bizalom erősítésének fő letéteményesei is a tanúgondozók.

A bűncselekmények és szabálysértések áldozatai szinte kivétel nélkül tanúként kerülnek az eljárásokban kihallgatásra, erre figyelemmel a 2015. évtől a program Tanúgondozás és áldozatvédelem néven működött tovább. 

Ugyanebben az évben már nem csak az OBH programjai és stratégiai céljai között volt jelen a tanúgondozás, a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló, 2005. évi CXXXV. törvényben (továbbiakban: Ást.) az állam által az áldozat számára, szükségleteinek felmérését követően, azokhoz igazodóan nyújtott szolgáltatás egyikeként is megjelent.

Az Ást. 4. § (5) bekezdése szerint a bírósági tárgyalásra idézett tanú a megfelelő tájékoztatás érdekében bírósági tanúgondozóhoz fordulhat, aki a bíróság olyan ügyintézője, aki a tanú részére külön jogszabályban meghatározott módon felvilágosítást ad a tanúvallomás megtétele, az ehhez szükséges bírósági megjelenés elősegítése érdekében. Ezen rendelkezés tehát törvényi szintre emelte és állami szolgáltatásként nevesítette a tanúgondozás intézményét, azonban a bíróságok – az OBH elnökének stratégiai céljait támogatva - már ezt megelőzően is nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy hatékonyan biztosítsák a tanúk és áldozatok jogaiknak érvényesülését és hozzájáruljanak a tanúzási kötelezettség félelemmentes teljesítéséhez. Az ítélőtáblák ezen országos program kapcsán kevésbé aktívak figyelemmel arra, hogy jóval kevesebb tanú idézése és meghallgatása iránt intézkednek, mint a törvényszékek.

A legfontosabb cél nyilvánvalóan a tanúzási kötelezettség teljesítésének elősegítése, előremozdítva ezzel az időszerű ítélkezést is. Az ismeretlen félelmet kelt az ügyfelekben, így az országos program arra fókuszál, hogy

• biztosítsuk a tanúk részére a széleskörű és könnyen érthető tájékoztatást eljárási jogaikról, lehetőségeikről,
• elősegítsük az eljárásban a jogaik, így az áldozati jogok érvényesülését is– a pártatlanság és elfogulatlanság sérelme nélkül –, illetve
• támogassuk azt, hogy félelem nélkül tegyenek vallomást.

A tanúkkal való érzékeny bánásmódnak egyik megnyilvánulási formája az, hogy lehetőség szerint a bíróságok biztosítják a tanúk részére a vádlottól, az eljárás más résztvevőitől elkülönített helyen várakozást, kihallgatást.

A bírósági szervezet segítséget nyújt a tanúzási kötelezettség teljesítéséhez azzal is, hogy a lehető legszélesebb körben (idézéseken, honlapokon, ügyfél-tájékoztató anyagokon, sajtómegjelenésekkel) törekszik a közérthető és pontos tájékoztatásra. Ez a széleskörű tájékoztatás gyakran a jogok és kötelezettségek ismertetésén túl gyakorlati információkat is nyújt a tanúk részére.

A tanúgondozás intézményének hozadéka az ügyfélközpontú szemléleten túl, hogy amennyiben egyre több jogtudatos, jogaival és kötelezettségeivel tisztában lévő tanúval kerülnek kapcsolatba a bíróságok, a tanúbeadványok száma kimutathatóan csökken, a megjelenési hajlandóság nő, mely végső soron előremozdítja az időszerű ítélkezést és erőforrásaink megtakarítását is eredményezi.

 

Tanúgondozók elérhetősége: